Erővel kell rávennem magamat arra, hogy egy-egy figurámra végre azt mondjam: ez kész. Hiszen mindig lehetne tovább díszíteni, csipkézni, színezni őket - vallja kerámiáiról a művész, Vadócz Anna.A galériáknak azonban így is be kell állniuk a sorba, s mint rendes teremtmények-nél szokás, megvárni türe-lemmel, amíg ,,babái" meg-születnek. Ám megéri!
A kisebb-nagyobb figurák annyi bájt, kedvességet, vi-dámságot árasztanak, hogy aligha képes kivonni magát bűvkörükből az ember.
Aprólékos munkával készül-nek tehát e játékos szob-rocskák, és a boldog béke-idők nosztalgikus hangula-tát idézik. Az apró lánykák hatalmas táskákat cipelnek, az eladósorban levő kis hölgyek virágcsokorral, jegykendővel illegetik ma-gukat. A jegyespárok a fali-képeken teljes pompájukban várják életük legboldogabb pillanatát... S amikor a lányok és a legények mind felsorakoztak, hogy a kemen-cébe, vagy - kiégetés után - a festőasztalra kerüljenek, Vadócz Anna kedves zene-bohócai húzzák, fújják mene-telésükhöz a talpalávalót...
A festőasztalon különleges színekkel díszíti alkotásait a művész
