Szeged "szőlőszemei"

Richter Ilona és Kass János grafikusművészek plakettjének kihelyezéséről és megszenteléséről

Van egy kis plébániatemplom Szeged-Tarjánban, megbújva a panelházak övezte Tátra téren. Ennek a templomnak a bejárati ajtaján szőlőfürtöt képeznek azok a plakettek, amelyek Tóth Sándor - ugyancsak szegedi - szobrászművész keze nyomán kihelyezésre kerültek. Tudósok, művészek, közéleti személyiségek miniatűr portréi kerültek a kapura az elmúlt évek során. Azokéi, akik életükkel, munkásságukkal hatottak a városra, nyomot hagytak tudományos-kulturális-szellemi életén, és akik nélkül városunk nem lett volna azzá, amivé lett.
A Szent Gellért nevét viselő plébániatemplom búcsúnapján, 2017. szeptember 24-én Richter Ilona és Kass János grafikusművészek "szőlőszemei" is elfoglalták méltó helyüket az immár terebélyessé vált bronz szőlőfürtben.

Richter Ilona a szentmise előtt

- Nahát! - nézett körül a templomban csodálkozva Richter Ilona a tegnap délelőtti szentmise előtt -, Soltvadkertről is milyen sokan eljöttek!
Csodálkozása annak bizonysága volt, hogy sikerült valóban "titokban" tartani az ünnepség őt érintő apropóját. Dr. Benyik György, soltvadkerti születésű plébános azt kérte ugyanis a meghívottaktól, hogy ne gratuláljunk előre Ilonkának, ha beszélünk is vele, hanem legyen ez az egész valamiképpen meglepetés a számára. Suttogva folytatott telefonbeszélgetések, internetes lánclevelek útján terjedt hát a hír, és a kis templom megtelt zsúfolásig. Jelen volt Lehoczki Ferenc, Soltvadkert polgármestere, valamint Szakács Tibor atya, aki Soltvadkerten született, majd évekig Rómában, a Pápai Biblikus Intézetben folytatta tanulmányait, jelenleg pedig Kiskunmajsán szolgál - ő celebrálta az ünnepi szentmisét. Eljöttek Ilonka édesapjának egykori tanítványai, a barátok Bajáról, Szegedről, Vadkertről és Budapestről.
- Remélem, hoztál magaddal nyugtató tablettát... - fordult a plébános ragyogó arccal az ünnepelt felé, miután a másik művész, Kass János életének fontosabb állomásait már ismertette. Richter Ilona ekkor szembesült ugyanis azzal, hogy a néhány éve eltávozott évfolyamtársé mellett az ő szőlőszeme is a fürtbe kerül.
A szentmise után az ünneplő sokaság a templom elé vonult, körülálltuk a bejáratot, majd Koczor György Ybl-díjas szegedi építész méltatta Kass János szerteágazó munkásságát. A művész özvegye és leánya is részt vett a szertartáson.
Richter Ilona pályáját, életének állomásait ezután dr. Csákány Béla matematikus, a szegedi egyetem volt rektora - Ilonka egykori, egyik munkaadója - idézte fel:

A plaketteket az egykori,
Képzőművészeti Főiskola-beli iskola-
társ, Tóth Sándor szobrászművész
készítette

"Bene Qui Latuit, Bene Vixit. Magyarra fordítva a római költő kétezer éves szavait: Az élt jól, aki jól elrejtőzött. Bízvást mondhatjuk ezt Richter Ilonáról, mégpedig - Deo Gratias - jelen időbe áttéve, hiszen itt él közöttünk, saját szavait idézve nyugodalmas szívvel és elégedetten, és ettől a helytől néhány száz méterre, tarjánvárosi kicsiny, de múzeumot idéző hangulatú lakásában ma is alkotó lélekkel dolgozik, ugyanúgy, ahogyan egész életében tette.
A soltvadkerti, szarvaskúti tanyai iskola tanítójának gyermeke Homokországban szerezte életének első tapasztalatait. Ott szerette meg a növényeket és állatokat, amelyeknek aztán egész élete során avatott ábrázolója lett, sok évtizeden át szolgálva ezzel a magasabb tudományt, és tanítva tudni vágyó gyermekeket, felnőtteket. Tehetsége a Képzőművészeti Főiskolán bontakozott ki, amelyet elvégezve hamarosan elnyerte a Munkácsy-díjat, korosztályának olyan kiválóságaival együtt, mint Kass János és Gross Arnold, akikkel fél évszázaddal később közös kiállításon is bemutatta műveit.
Pályája kezdetén a Természettudományi Múzeum, majd a Nemzeti Múzeum munkatársa volt, azután közel másfél évtizeden át Nápolyban a tengerbiológiai állomáson dolgozott. A Földközi-tenger apró élőlényeit a legtökéletesebb eszközzel, saját kezével örökítette meg. De a távolból is gondolt a hazai apró emberekre: ekkor jelent meg először talán legismertebb gyermekkönyve a Pandi nevű mackóról. Hazatérve a Szegedi Tudományegyetem munkatársa lett, és több mint negyven év óta a város és az egyetem polgára. Tudományos illusztrációit nyugat-európai nagyvárosoktól a szegedi akadémiai székházig számos helyen láthatták az érdeklődők.
Munkásságát - többek között - 1983-ban 'Az NSZK legszebb könyve' díjjal ismerték el, majd 1988-ban a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsától 'Az év gyermekkönyv-illusztrációja' díjat nyerte el. Soltvadkert pedig, amelyet szülőföldjeként szeret, tisztel, s ahonnan egy maréknyi homokot mindig magánál őriz, díszpolgárává fogadta, és állandó kiállítást létesített alkotásaiból.
És hogy teljesebb legyen a kép Richter Ilonáról, íme néhány sor A megelégedés fája című, néhány éve megjelent könyvéből: 'Uram, miért nem pihentél meg korábban? Miért nem elégedtél meg a csigaházzal, a csillagokkal és tengerekkel? A fekete és fehér után, a vonalak és foltok után, a színek és formák után mi késztetett megalkotni engem?'
Nem csupán képzőművész az, hanem lírai költő is, akinek a lelkéből ilyen kérdések fakadhatnak."

Kass Jánosné, Tóth Sándor és Richter Ilona az ünnepség után

Tisztelői virágcsokorral köszöntik Richter Ilonkát

                                                                                    (Kép, szöveg: Szűcs József)