Szülessen meg az ünnep csodája!

Kovács Éva keramikusművésszel mai és hajdan volt karácsonyokról

A kis budai zsákutcába hátramenetben hajtunk be, mint mindig. Autónk nyitott ablakán beárad a késő őszi levegő jellegzetes illata: a fák kérge, a száraz levelek és a föld ontják ezt a semmihez sem fogható, balzsamos elegyet.
Jöttünkre a kapu önműködően nyílik, majd becsukódik mögöttünk ismét. Bealkonyult. Lehullott vadgesztenyék közt lépdelünk a házig. Kovács Éva keramikusművészhez érkezünk.
A műterembe lépve azonnal feltűnik a pazar kerámia karácsonyfa, amelyet galériánk felkérésére készített a művész, ünnepi képeslapunkhoz. Ágait virágok és masnik borítják - fenséges és lenyűgöző látvány!
Kérdésünkkel immár Kovács Évához fordulunk.

- Mit jelent az Ön számára a karácsony?
Eltűnődik egy percre, mielőtt válaszol.
- Megnyugvást jelenthet a karácsony mindenkinek. Örömöt, békét, a közelgő új év minden ígéretét. Hogy örömet szerezzenek, az emberek megajándékozzák egymást a hagyomány szerint.
- Mivel lehet ma örömet szerezni?
- Leginkább egy kis békességgel, összetartozással.
- Melyik volt eddig a legemlékezetesebb karácsonya és miért?
- A gyermekkori karácsonyok Nyírcsaholyban, ahol az anyai nagyszüleim éltek. Kántortanító nagyapámék ott megbecsült emberek voltak. Pap, tanító, kántor - ez volt a falusi értelmiség, akik mintául szolgáltak a helyieknek. Figyeltek rájuk. Nagyanyám családja Nagykárolyból elszármazott nagypolgári família volt. Ekkorra már nem voltak különösebben tehetősek, földbirtok sem szerepelt már... A vagyon oda lett, de megmaradt a tartás.
A nagymama volt a család összetartó ereje, a ,,kályha". Ő melegített...
- Szóval, a legjobb karácsonyok ott voltak. A nagyszüleim szinte a semmiből teremtették meg az ünnepeket. A készülődést már nagyon korán elkezdték, és lélekben is készültek. Ebben a szellemben nevelgettek bennünket is, gyerekeket. Melegséget árasztott valahogy az egész.
- Ma már nincsenek ilyen karácsonyok?
- Nem tudom. Azt látom, sokan azért adnak, hogy kapjanak. Hogy legyen az ünnep minél csillogóbb, de érjen is véget mielőbb. ,,Legyünk túl rajta!"
- Keramikusi pályáján felbukkant-e korábban a karácsony mint téma?
- Néhány betlehemi jelenet erejéig, egyébként nem. Azt hiszem, sok mindent át kell élnie az embernek addig, míg kitisztul egy ilyen történet, és meglátjuk benne a lényeget. Én legalábbis így gondolom. A munkája során az ember mindig csodát szeretne tenni. Ha túl korán nyúl egy adott témához, esetleg nem sikerül. Elmarad belőle a csoda.

Elköszönünk. Kint az őszi este éjszakába hajlik. Visszanézünk. A házban lassan kialszanak a fények. A kertre csend borul, csupán a két égig érő gesztenyefa száraz levelei pengenek az enyhe októberi szélben.

Kovács Éva keramikusművész, műtermében
(A felvétel 2008. október 12-én készült.)