Karácsonyi kirakat - 2010

Kovács Éva keramikusművész betlehemi jelenete ünnepi kirakatunkban

Idén is ez a kép fogadja látogatóinkat és az erre járó érdeklődőket Galériánk kirakatában december 24-31. között.

Kovács Éva nyolc évvel ezelőtt kérésünkre készítette el ezt a reprezentatív, sok alakos Betlehemet. A Szent Család, a Háromkirályok és a Pásztorok mellett két csodálatos kerámia karácsonyfa, valamint angyalok, bárányok népesítik be évről-évre ünnepi kirakatunkat.

A szűnni nem akaró hóesésben sokan állnak meg ez alatt az egy hét alatt Galériánk előtt, hogy megtekintsék a karácsony lényegét kifejező kirakatot, Jézus születésének törté-netét a neves keramikus-művész tolmácsolásában.

(Ezek a kerámiák nem kerülnek eladásra, Galériánk tulajdonát képezik.)

Gross Arnold karácsonyai

Galériánk történetében hagyománnyá vált, hogy évről-évre egy-egy neves művészt kérünk föl karácsonyi ajándék üdvözlőlapunkhoz. 2010-ben Gross Arnoldot sikerült megnyernünk. A Kossuth- és Munkácsy-díjas művésztől - aki a Prima-díj birtokosa is, valamint szülővárosa, Torda díszpolgára - egyik legszebb művét, a J. S. Bach-emléklapot választottuk ki erre a célra. Ennek kapcsán beszélgettünk a karácsonyról.

- Szereti az ünnepnapokat?
Gross Arnold először kissé megütközik a kérdésen. Azután elmondja, hogy neki bizony még a Mikulás is várva-várt, jó kis ünnep volt annak idején.
- Még emlékszem, hogy mint gyermek, a csokoládé figura fényes papírját kisimítva sokáig megőriztem. De nagyon szép ünnep számomra a karácsony, a húsvét, mindegyik. Igen. A katolikus ünnepek leginkább, természetesen.
- A képeit elnézve három fogalom mindenképpen eszébe juthat az embernek: békesség, édenkert, karácsony...
- Szentkuthy Miklós, aki járt ide hozzám, én is hozzá, élete vége felé egyszer elvitte a mappámat a benne lévő grafikáimmal, hogy írjon róluk. Abban ,,karácsonyfa-opusznak" nevezte életművemet, mert úgy érezte, hogy valahol az egészet belengi a karácsony hangulata.
Gross Arnold felidézi gyermekkora karácsonyait Erdélyben. Tordán, ahol született és korai éveit töltötte, majd a nagyváradi ünnepeket.
- Mi elég szerény körülmények között éltünk ám - mondja -, olyan nagy ajándékozások nem voltak. Általában a szükséges dolgokat kaptuk: zoknit, cipőt. Egyszer azonban kis ólomkatona-öntőt kaptam karácsonyra, ólommal, öntőformával, és az elkészített kis figurákat festőművész édesapám olajfestékeivel ki is festettem. Később Németországban láttam az ólomkatona-múzeumot, és sajnáltam, hogy nekem már ez az ajándékba kapott készlet nincsen meg.
A szép karácsonyfadíszeket máig szereti. Gondosan, dobozokban eltéve őrzi a régi, papírvékony üvegből készült gömböket, és örül, ha valami szépet, míveset, érdekeset talál az újak között.
- Karácsonykor azért előveszi őket?
- Hát naná...
Egy szép német kisvárosban olyan üzletet látott, ahol aránylag nagy alapterületen egész esztendőben árusítják a szebbnél-szebb karácsonyfadíszeket, némelyiket igen borsos áron.
- Augusztusban voltam fenn a kirakodóvásárban a Várban. Ott láttam például egészen apró, filcből varrt díszeket, ilyen szépeket - mutat egy kismadár figurára, melyet olvasólámpájára függesztett fel.

- Gyermekkoromban a díszeink is egyszerűbbek voltak. Aranyra festettük a diót, és azt, meg kicsi almákat aggattunk a karácsonyfára. Meg angyalhajat, ami szúrt, és amit be is tiltottak aztán.
Karácsonyfát minden évben állít. Nem nagyot, mert az nem férne el apró otthonában. Felidézi hajdani barátait: Pilinszky János költőt és a fiatalon elhunyt festőzsenit, Kondor Bélát... Ha összejöttek, Gross és Kondor szívesen játszottak a kis vasútmodellekkel, ez azonban Pilinszkyt untatta.

Játékok... Hirtelen tapsol e-gyet, mire különös zene szó-lal. Kis verklizene féle, egy bájosan naiv, fura kis mese-házból.
- Ezt pár éve vettem, maga a tömény giccs - mondja mo-solyogva. - Számos dallamot rejt, karácsonyit is, és ami érdekes: hullik benne a hó! Megvan már évek óta, s még csak elemet se kellett cserélni benne. Holott minden erősebb hangra, tapsra, vagy ha elejtek valamit, zenélni kezd.
- Szereti, ha tél van és hull a hó?
- Nagyon szeretem! Két dolgot eszembe juttat: egy nagyon szép kis Fényes Adolf-képet a téli Budapestről, talán épp a Duna-partról, valamint a régi tordai teleket. Az éjszaka lehullott rengeteg sok hóból édesapám hatalmas, bajszos, öreg-öreg hóembert épített! A bátyám odaállt mellé, megvan fényképen, beletettük az utolsó könyvembe.
- A mostani karácsonyok milyenek?
- A nagy generáció, akikkel én annak idején összebarátkoztam, már nincsen. Elmentek régen, Kondor és a többiek. Itt, ebben a lakásban azért mindig állítok egy kis karácsonyfát, és a szép díszekkel feldíszítem...

Ünnep közeledtével az újságírók is gyakran felkeresik.
Talán ők is megérzik Gross Arnold műveiben a békét, a karácsony örök, szép üzenetét...

Gross Arnold karácsonyfája

Ezt a karácsonyfát díszítette a Kossuth-díjas grafikusművész

A nagytétényi kastélyban pár évvel ezelőtt méltó karácsonyt ünnepeltek. Több híres képző- és iparművészt kértek fel arra, hogy díszítsenek föl egy-egy fenyőfát - ízlésük szerint. A fölkért művészek között volt Gross Arnold is. A képen szereplő fácskát díszítette. Kivehető rajta a sok régies hangulatú (és régi) szép üvegdísz, s ha másról nem is: az ágakon megülő madarakról, valamint a szép, ódon asztalra kitett Gross-rézkarcról azonnal ráismerhetünk...

Sarkantyu Judit kiállításának megnyitóján jártunk

Október végéig látható Sarkantyu Judit keramikusművész Meséim című kiállítása a szentendrei Skanzen Sonkádi Csűr Kiállítótermében

Tíz esztendő is eltelt már azóta, hogy Sarkantyu Judit utoljára kiállított. És micsoda tíz év... Talán a művész sem hitte, hogy jönnek még termékeny, alkotó évek, lesz még ihlet és erő a munkához, s egyszer lesz új kiállítás. De történnek csodák.
Meséim című vadonatúj tárlata ebből a csodából született. A szentendrei Skanzen egyik remek helyszínén június 18-án, pénteken 17 órakor ,,telt ház" volt a szabadtéren: Feledy Balázs művészettörténészt hallgattuk, amint méltatja Sarkantyu Judit művészetét. Beszélt a művészről, mesélt a meséről... Arról a meséről, amelyet senki más nem tud elmondani a világnak, csak Sarkantyu Judit. Miért?
Erre már magától a művésztől kaphattunk választ, aki felidézte szakályi gyermekkora inspiráló szabadságát, majd a zsennyei nyarakat, amelyek édesapja, Sarkantyu Simon festőművész jóvoltából képessé tették őt a világ jelenségeinek befogadására. Szót ejtett a szentendrei évtizedekről, a munkáról és a Dunáról, a szeretetről és a családról: férjéről, fiáról és Dávid unokájáról - mindarról, akik és amelyek fontosak az életében, s így társszerzők meséi megszületésében.
A művész bensőséges hangú önvallomása után a porcelánból és samottból készült sok-sok alkotása immár személyes ismerősként szőtték tovább kinek-kinek a Sarkantyu-mesék fonalát.
A szép és méltó megnyitó ünnepségen Harcsa Veronika énekelt.

Sarkantyu Judit keramikusművész kiállítása

Tíz év után jelentkezik új tárlattal a neves iparművész

Meséim. Ezt az egy, sokat mondó szót választotta kiállítása címéül Sarkantyu Judit keramikusművész. Mesélni pedig csak az tud a művészetén keresztül, aki a szakmai fogások tökéletes birtokában képes agyaghoz, porcelánhoz nyúlni. Sarkantyu Judit birtokában van a tudásnak és fortélynak. Különleges figuráival, tárgyaival, faliképeivel, vagy épp lebegő, függeszthető kisplasztikáival különleges és kedves meséket játszik, hogy felvidítsa vagy elgondolkodtassa azt, aki nézi őket. 2010. június 18-án Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Sonkádi Csűr Kiállítótermében Feledy Balázs művészettörténész értő szavai ajánlják a közönség figyelmébe a kiállító művész új alkotásait. A megnyitón közreműködik Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint. Sarkantyu Judit kiállítása ez év október 31-éig látogatható.

Hetényi Vera: A mosoly örökérvényű

Egy fiatal keramikus, aki hadat üzent a szomorúságnak

Hetényi Vera eképpen vall művészetéről: - Figuráim stílustörténeti korokhoz nem köthető ruhái, a faliképeim hátterében használt töredezett üveg - mint ablak egy képzeletbeli világra -, és az ebbe a háttérbe rajzolt motívumok egyfajta időtlenség, az örök emberi érzések, a vágyakozás, a harmónia, a finomság, a bujkáló mosoly örökérvényűségének kifejezésére szolgálnak.
Galériánkban most Hetényi Vera legújabb műveinek gazdag választékát kínáljuk kedves Vásárlóinknak, valamint a Verámia-gyűjtőknek: faliképek, páros és szóló figurák, órák, dobozok, hintázó párok mellett kedves állatfigurái: kutyák, cicák, macik és csigák szépséges csapata készteti vidám mosolyra a szemlélőket.

Elhunyt Kiss Roóz Ilona keramikusművész

(Szatmárnémeti, 1920. december 11. - Budapest, 2010. április 5.)

2010. április 5-én Budapesten elhunyt Kiss Roóz Ilona kétszeres Munkácsy-díjas, érdemes művész, keramikusművész.
Kiss Roóz Ilona 1943-ban kitüntetéssel végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola elődjének számító intézményben. Művei a magyar népi fazekasság alappilléreire épülnek. Színek, formák, játékos és mesélő kedv jellemzik alkotásait.

Kiss Roóz Ilona 90 esztendőt élt.

Kiss Roóz Ilona és Kovács Éva kerámiáiból

Varázslatos kerámiák a múltból

A véletlen úgy hozta, hogy Galériánknak néhány igen szép kerámia figurára sikerült szert tennie a napokban. A magyar kerámiaművészet két jelentős alakja: Kiss Roóz Ilona valamint Kovács Éva korábbi alkotásai egy gondosan őrzött gyűjtemény legbecsesebb darabjai voltak. E gyűjtemény tulajdonosa ajánlotta fel számunkra a ritka kincseket, melyek azóta kínálatunkat színesítik.
Kiss Roóz Ilona egyébként idén lesz 90 esztendős. Évek óta nem alkot már, ezért szobrainak felbukkanása egy-egy galériában valódi örömünnep... A képeken látható közép méretű kerámiák hordozzák a művész jellegzetes stílusjegyeit, leggyakrabban használt mázainak színét és fényét, mindent, amit a gyűjtők kedvelnek munkáiban.
Kovács Éva négyes figurája kislányokat formáz, a tőle megszokott matt, fehéres mázzal, úgy az 1980-as évek legelejéről. A művésznő ma már egyre kevesebbet dolgozik, lassan visszavonul a kiállítótermekből. Időnként néhány kerámia figurája, különleges faliképe vagy virág kompozíciója valódi detonációként hat újszerűségével, szépségével.
(Többek kérésére közöljük: a fenti alkotások már elkeltek. Amennyiben ismét ilyen különleges darabokra bukkanunk, közzé tesszük a blogon.- Régihíd Galéria)